Árvai Zoltán's profileÁrvai Zoltán BlogjaBlogLists Tools Help

Árvai Zoltán Blogja

January 04

Lusta és Mohó kiértékelés ADO.NET Data Services-ben

Egy fórum post késztetett arra, hogy írjak erről a bizony egyáltalán nem elhanyagolható témáról. Valójában egy nem túl dokumentált technológiáról van szó, főleg ha a hozzátartozó Linq providerről van szó. Szóval a kérdés, hogy hogyan töltsük be egy entitáshoz tartozó gyermek entitáshalmazt (nyilván valami reláción keresztül), sőt mi van akkor ha a gyermek entitáshalmazhoz tartozó egyik gyermek entitáshalmazt is be szeretnénk tölteni, és ezek kombinációját mindenki el tudja képzelni. Továbbá az is jó kérdés, hogy egyáltalán mikor töltsük be ezeket az adatokat? Rögtön egyetlen lekérdezéssel mindent húzzunk le (mohó kiértékelés), vagy esetleg akkor töltsük be a kapcsolódó entitásokat amikor ténlyeg szükség van rájuk (lusta kiértékelés)?

A bejegyzéshez tartozó demó adatmodell a Northwind adatbázis alapján készült és azon belül annak egy részhalmazára, egészen pontosan a Customers, Orders, OrderDetails, Shippers 4-essel foglalkozunk most.

image

A példa alkalmazás egy egyszerű WPF kliens lesz, amelynek segítségével egy DataGrid-ben (WPF Toolkit része) jelenítjük meg az adatokat. A Cél a következő: a Customereket jelenítsük meg alapból, kiválasztva egy Customer-t lássuk a hozzátartozó Order-eket illetve az egyes orderekhez kapcsolódó Order_Details-eket. (Azaz a vásárlók megrendeléseit és azok részleteit)

Mivel ADO.NET Data Services-ben nincs join, így csak a modell alapján kialakított kapcsolatokon tudunk navigálni.
Pl: theCustomer.Orders, vagy theCustomer.Orders[0].Order_Details és így tovább. Mivel egy Rest alapú adatszolgáltatásról van szó így ezt url alapú lekérdezésekkel érhetjük el a következő módon:

ALFKI ID-val rendelkező felhasználó
http://localhost:6978/NorthwindDataService.svc/Customers('ALFKI')

A hozzá tartozó összes megrendelés
http://localhost:6978/NorthwindDataService.svc/Customers('ALFKI')/Orders

A hozzá tartozó egyik megrendelés. Kézen fekvő lenne, de ilyet sajnos nem lehet...
http://localhost:6978/NorthwindDataService.svc/Customers('ALFKI')/Orders(10643)

(A vásárló adott megrendeléséhez tartozó részletek) Innentől kezdve ez sem megy...
http://localhost:6978/NorthwindDataService.svc/Customers('ALFKI')/Orders(10643)/Order_Details

A feladat egy pontig az előző gondolkodás nyomán megodható: A várásló egy adott megrendlése
http://localhost:6978/NorthwindDataService.svc/Customers('ALFKI')/Orders?$filter=OrderID eq 10643

Azután a megrendléshez tartozó részletek
http://localhost:6978/NorthwindDataService.svc/Orders(10643)
http://localhost:6978/NorthwindDataService.svc/Orders(10643)/Order_Details

Azonban az egész megoldható egyetlen lépésben is, ún. eager loading (vagy mohó kiértékelés) segítéségével
http://localhost:6978/NorthwindDataService.svc/Customers('ALFKI')/Orders?$expand=Order_Details

A fenti példában az adott vásárlónk Megrendeléseit még le tudjuk kérni, utánna kérjük explicit módon az expand operátor segítségével az egyes megrendelésekhez tartozó össze részletet is.

image

Valami ehhez hasonló eredmény kapunk, ahol jól látható, hogy az 10643-as megrendelésen belül az ahhoz tartozó tulajdonságokon kívül ott szerepel még a teljesn Order_Details entitás (és még kettő bezárva a lap alján). Szóval ilyen formában az egész eredmény halmaz lekérdezhetővé vált. Természetesen a szintaxis nagyon sokat megenged, játszatunk kedvünkre:

Az összes megrendelőhöz tartozó összes megrendelés
http://localhost:6978/NorthwindDataService.svc/Customers?$expand=Orders

Az összes megrendlőhöz tartozó összes megrendenlés és azok részletei
http://localhost:6978/NorthwindDataService.svc/Customers?$expand=Orders/Order_Details

Az összes megrendlőhöz tartozó összes megrendenlés és azok részletei, valamint a megrendlésekhez tartozó szállítók
http://localhost:6978/NorthwindDataService.svc/Customers?$expand=Orders/Order_Details,Orders/Shippers
(ezen a ponton kezd izzadni az IE, szóval csak óvatosan :) )

Nézzük ezek ismeretében hogyan írjuk meg kliensünket? Két változatot is követünk, az egyik a mohó kiértékelés, a másik a lusta kiértékelés

1. Eager Loading (mohó kiértékelés)

Én erőssen Linq To ADO.NET Data Services párti vagyok, szóval nézzük, hogy az előbbi url-ek hogyan állíthatók elő Linq segítségével. Szerencsére elég egyszerűen :)

image

Az fenti query-t futtatva és debuggolva azt kapjuk, hogy az egyes Customers-ekben nincs egyetlen megrendelés sem. (szép is lenne, ha csak úgy magától betöltené...)

image

A megoldás a query-nk átalakítása és az Expand() Extension method használata.

image

A második query-t futtatva meggyőződhetünk róla, hogy az adatok valóban letöltésre kerültek

image

Külön szeretném felhívni a figyelmet a kékkel bekeretezett részre, ahol látjuk, hogy mifél query megy a service-ünk felé. (remélem ismerős :P)

Már csak valami egyszerű megjelenítő felület kell hozzá, és mivel WPF-ben vagyunk gyorsan 3 datagrid alkalmazással vizualizáljuk az eredményt.

image

Egy datagrid a vásárlóknak, annak rowdetailstempalte-jébe egy másik datagrid a megrendeléseknek, majd annak a rowdetails-ébe egy harmadik datagrid a megrendelések részleteinek. Nagyjából a következő eredményt sikerült elérnünk, ha futtatjuk, majd kiálasztunk egy megrendelőt, majd a hozzá tartozó egyik megrendelést.

image

A mohó kiértékelés hátránya, hogy nagy mennyiségű adatot tölt lesz egyszerre, ugyanakkor a letöltést követően az adatok és a részletek azonnal elérhetők lesznek.

2. Lazy Loading (lusta kiértékelés)

Node mi van akkor, ha a nagy mennyiségű adatok letöltése (rengeteg felesleges információ, amire nincs is szükségem) számomra nem elfogadható. Mi van akkor, ha az előző gridbe csak azokat az adatokat szeretném letölteni, amiket a felhasználó kinyit. Igaz ekkor azzal kell számolnom, hogy minden kinyitásnál várni kell az adatok letöltésére, de talán ez elfogadhatóbb, mint több 10 ezer rekordot letölteni....

Ez az ún Lazy Loading vagy lusta kiértékelés segítségével lehet. Hallelúja Linq To ADO DS, ezt is tudod!

Miután szereztük referenciát egy objektum példányra (amihez tartozó egyéb adatrekordokat szeretnénk megjeleníteni, pl theCustomer.Orders) a DataServiceContext-ünknek azonnal jelezni kell, hogy mit szeretnénk betölteni. (ez egy újabb HTTP GET lesz!)

image

A fenti példában minden egyes customer-hez külön(!!!) betöltésre kerül a customerhez tartozó megrendelés!

Ha a fenti példát szeretnénk átírni lazy loading-ra, akkor a következőt tehetjük:

image

Fel kell iratkozni a külső datagrideken a LoadingRowDetails eseményre. Itt elkövetjük a késő betöltést, majd frissítjük a datagridet (mert az adatmodellen sajnos változás értesítésnek nyoma sincs :( )

Silverlight alatt sem sokkal bonyolultabb a dolog, csak az aszinkron megvalósításra kell figyelni.

Akit érdekel a pontos implementáció, a forráskódot letöltheti az alábbi linkről:

DataService Demo Application

December 02

ADO.NET Data Services és a Silverlight 2.0

Legutóbb ott hagytuk abba, hogy megismerkedtünk az ADO.NET Data Services-zel, áttekintettük, hogy miként lehet lekérdezéseket megfogalmazni az URL segítségével, valamint hogyan lehet a szolgáltatást jobban testreszabni interceptorok, illetve service operation-ök segítségével. Most azt tekintjük át, hogy miként tudjuk Silverlight 2.0-ban használni az ADO.NET DS-t, hogyan lehet CRUD műveleteket kezdeményezni.

Referencia felvétele a szolgáltatásra

Az előző projektben elkészített Data Service tökéletes lesz, mindössze az interceptorokat távolítottam el belőle.

Egy új projektet kell felvennünk a solution-be, mégpedig egy Silverlight Application-t kell készítenünk SilverlightClient néven. A studio megkérdezi, hogy melyik website legyen az alkalmazás host-ja, (netán egy újat szeretnénk hozzárendelni) én most itt a meglévő site-omat (ahol a data servicem is van) választanám.

Ha szeretnénk használni a szolgáltatást, először referenciát kell felvennünk rá. Ez a lépés autómatikusan legenerálja azt a proxy osztályt, melyen keresztül elérhetem a szolgáltatásomat. SilverlightClient-en jobb klikk, Add Service Reference... A Discover gombra klikkelve rögtön meg is találja a solutionban lévő szolgáltatást.

image

(Ha vmilyen okból kapnánk egy error message-et az OK-ra klikkelést követően, amire sajnos van esély, akkor a felvett referencián egy jobb klikket kell nyomni és az Update Reference-t kell választani. Megjavul :) )

Na nézzük mi minden történt. A Solution Explorer-en klikkeljünk a show all files-ra, és nyissuk ki a DataServiceReference-t! 

image

Nocsak! Service.edmx?? Entity Framework kliens oldalon? Ha belenézük, bizony úgy néz ki, mintha a Conceptual Models lenne benne! A reference.cs-t kinyitva bizony meglepődök: Products, Categories entitás osztályok, valamint NorthwindEntities, ami a DataServiceContext osztályból származik. Gondolom ezen a ponton már ti is rájöttetek miről van szó... IGEN! Az adatmodellem (egy webszerveren van) kipublikáltam egy szolgáltatáson keresztül, amelyhez tartozó kliensoldali proxy gyakorlatilag kliensoldali változáskövetést biztosít számomra!!! Bizony... szerveren futó adatmodellhez, kliensoldali változáskövetés, miközben a kettő egy webszolgáltatással kommunikál, transzparens módon. Vegyük hát használatba!

Lekérdezések építése Linq To ADO.NET Data Services segítségével

Nem vicc! Nem csak a URL alapú lekérdezéseket konkatenálhatjuk, hanem használhatjuk a Linq To Ado.Net DS provider-t, ami ezt a munkát elvégzi helyettünk! Gyorsan felvettem egy ListBoxot a felhasználói felületemre, hogy az eredményt megjeleníthessem!

image

Most már csak a lekérdezést kell megírni, irány a Page.xaml.cs Page() konstruktora. Először is a Proxy osztályt kell megpéldányosítani, a proxy konstruktora egy URI objektumot vár, amely a szolgáltatás címét tartalmazza.

image 
(Ez a NorthwindEntities NEM az entity framework által generált osztály, ez a proxy-nk!)

Kérdezzük le az összes terméket, és jelenítsük meg a listboxunkban. Íme az első próbálkozás:

image

Az arcunkba egy óriási Exception-t kapunk! Jobban megvizsgálva a kivételt, annyit sikerül kimazsolázni, hogy bizony ez a művelet nem támogatott! Na de milyen művelet? Bizony Silverlightból nem tudjuk a data service-ünket szinkron módon meghívni, csak is aszinkron műveletek támogatottak! A query-nek viszont nincs semilyen aszinkron művelete, ami segíthetne a lekérdezésben, ezért egy külső (ős) osztályt kell segítségül hívni! Ez pedig a DataServiceQuery<T>:

image

Szóval a mezei query objektumunkat átcastolva a DataServiceQuery<Products>-ra sikerül szert tennünk egy BeginExecute metódusra. Az aszinkron műveleteknél megszokott módon, szükség van egy Callback függvényre, ami meghívásra kerül, ha az aszinkron művelet véget ér, második paraméterként pedig átadjuk az objektumot, amin a változás beáll.

image

Íme a callback függvényünk! Egy paramétert fogad, ez pedig az IAsyncResult típusú változónk. A korábban átpasszolt dsQuery-hez itt a result.AsyncState objektummal férünk hozzá (ez object), de még át kell castolni a megfelelő típusra!
A dsQuery-n meghívhatjuk az EndExecute(IAsyncResult) metódust, ezzel lezárva az aszinkron műveletet. Az EndExecute visszatérési értéke lesz a mi eredményhalmazunk. Ezt már hozzáköthetjük az listboxunk ItemsSource tulajdonságához. Az erdmény a következő:

image

Picit testreszabva a megjelenést az alábbi kóddal (DataTemplate)...

image

...az alábbi eredményt kapjuk:

image

Szóval lekérdezéseket írni nem bonyolult, futtatni sem vészes, csak szem előtt kell tartanunk, hogy bizony aszinkron kommunikáció mehet csak, ha Silverlight 2.0 a kliensünk.

Nézzünk egy bonyolultabb lekérdezést!

image

A lekérdezés probléma nélkül lefut, az eredmény az alábbi ábrán látható.

image

Mit csinál a háttérban a Linq To ADO.NET Data Services provider? Természetesen összerakja az URL alapú lekérdezést. Íme az előző lekérdezés debug módban.

image

Ez nagyon kellemes, ugyanakkor figyelembe kell vennünk ezt a tényt, minden egyes query írásánál. Számos korábban megszokott linq művelet nem fog működni, ugyanis csak azok a műveletek támogatottak, amit át lehet írni URL alapú lekérdezésbe.
(így pl a select new {p.ProductID, p.ProductName} itt nem is működhetne! Más kérdés, hogy miután az adat lejött és a memóriába van becachelve, utánna már lehet transzformálni, szűrni)

Új elem felvétele

Elhelyeztem egy gombot a felhasználó felületen, amelynek eseménykezelőjében veszek fel egy új terméket. (A NorthwindEntities-t közben kiraktam a Page osztályba privát változóként)

image

Ugye milyen kellemes az a Products.CreateProducts() metódus? (végre nem az adatbázisból kell kitúrni, hogy mi a null és mi a nem null, ha demózok :) ) A dc-nek van egy AddToProducts metódusa, ami felveszi az új product-unkat a Products gyűjteménybe!
Hát látjuk, hogy szinkron SaveChanges-nek nyoma sincs (WPF, Winform, ConsoleApp-nál van), de ez nem lep meg minket, rutinosan a BeginSaveChanges-t keressük. Akár csak az előbb itt is kell egy callback függvény, illetve a változás az adatkontextuson áll be, tehát a második paraméter ő lehet.

Az SavingCompleted metódusban olvashatjuk ki a szolgáltatás által küldött választ, hogy miként is sikerült ezt a beszúrás dolog.

image

Jól megvizsgálva a response belsejében feltűnik, hogy az imént beszúrt elem a "107-es" ID-val sikeres volt (hiába adtam én meg 1-et id-nak, autoinkremens, ennek örülök:) ).

Viszont a listában (ha a szűréseket kizárjuk) nem jelenik meg az új termék! Irány a Reference.cs, hogy megnézzük miért. Látjuk, hogy a Products, Categories gyújtemények DataServiceQuery<T> típusúak. Ha megnézzük ennek a típusnak a definícióját látjuk hogy nem valósítja meg az INotifyCollectionChanged interface-t. Marad a kézi updatelés, újralekérdezés, valamilyen mechanikus frissítés, esetleg vmilyen wrapper class az egész köré. :(

Ha netán valami miatt nem jönne össze a beszúrás (pl primarykey egyediségének megsértése, ahol nem autoinkremens) akkor kapunk egy szép DataServiceRequestException-t, ami az EndSaveChanges hívásnál érkezik meg (aszinkron esetben), és hát nekem nem sikerült kibogarászni belőle a hiba jelleggét. Na szóval érezni, hogy a hibakezelésre (konkurrencia problémák stb..) egy külön fejezetet szentelhetünk. (meg is tesszük majd :) )

Meglévő elem módosítása.

Változáskövetés tudjuk, hogy van, property-t módosítunk. Az UpdateObject metódus, modified állapotba billenti az entitás példányunk, majd kiadjuk a BeginSaveChanges hívást (lásd korábban), ami a módosult entitásokat felszinkronizálja. A korábban készítet SavingCompleted callback függvény jó is lesz. Ez kézenfekvő...

image

Azonban a listában nem változik az adott property neve! Ha ismét átmegyünk a reference.cs-be láthatjuk, hogy a Products osztály és a Categories osztály nem valósítja meg az INotifyPropertyChanged interface-t sem. Szóval nem csak a listában történő változásokat nem fogjuk észrevenni, de az objektumok propertyjeiben beállt változásokat sem :(

Erre workaround lehet (az újra lekérdezésen kívül), ha megnézzük, hogy az egyes propertyk setterében a partial OnXXXChanged metódus meghívásra kerül. Tehát készítünk egy saját Partial Product osztályt (kiegészítjük a meglevőt), implementáltatjuk vele az INotifyPropertyChanged interface-t, majd az eseményt ki is váltjuk.

image

Ezzel az apró kiegészítéssel a ProductName property változásakor jelentést kapunk az eseményről, így a felhasználó felület is kiértesül, és frissíti az elemet!

Meglévő elem törlése.

Kiválasztjuk a törlendő elemet (linq to objects), majd a DeleteObject() metódus segítségével töröljük. A változások mentése a megszokott mederben folyik! Sajnos a felhasználói felület nem értesül a változásról, ezt ismét nekünk kell elintézni.

image

Remélem ízelítőnek ennyi elegendő volt. :) A folytatás(ok)ban batch updateről, konkurrencia kezelésről, hitelesítésről, relációk bejárásáról, kapcsolódó entitások betöltéséről lesz szó.

December 01

ASP.NET Dynamic Data Intro (2.)

Legutóljára ott hagytuk abba, hogy valahogy jó lenne az adatok validálását is jobban kézben tartani, valamint szeretnénk egyes táblák megjelenítését egyénire szabni. Ez a bejegyzés most az előbbi, validációs témába nyújt egy rövid betekintést.

ADO.NET Dynamic Data  - Bemeneti adatok validálása

Az előző alkalmazás mentén tovább a haladva, ha futtatjuk a projektet, és átnavigálunk a Customers táblához, egy sort szerkesztve láthatjuk, hogy megtehető, hogy a ContactName mezőt üresen hagyjuk és úgy updatelünk.

image 
Validátor vezérlő (jelenesetben RequiredFieldValidator) nem kapcsolódik hozzá, mert az adatmodell semmilyen kényszert nem definiál az adott mezőhöz. Ugyanezt elkövetve a CompanyName mezővel a következő eredményt kapjuk:

image 
Azaz a validátorok elhelyezése az adatmodellen definiált kényszerekhez köthető. A CompanyName property a Customers osztályban a következő attribútummal van ellátva: [global::System.Data.Objects.DataClasses.EdmScalarPropertyAttribute(IsNullable=false)]
Felmerül a kérdés, hogy az adatmodell megváltoztatásán túl lehet-e egyéb módszereket alkalmazni a validálás testreszabására. Gondolok itt a validáció típusára, a szöveg lokalizációjára, megváltoztatására, vagy akár eddig nem validált mezők validálására. A válasz természetesen egyértelmű igen! A validációt több szinten is végezhetjük:

    1. Input szinten
      1. Metaadatokkal
    2. Adatmodell szinten
      1. Property szinten
      2. Entitás szinten
      3. Contextus szinten

Validálás metaadatokkal input szinten

Készítsünk egy metaadat osztályt a Customers entitáshoz is, ahol konfigurálhatjuk a validációs mechanizmust.

1. RequiredFieldValidator

image

A ContextName mező kitöltése a Required attribútumnak köszönhetően kötelező, valamint a default "The ContactName field is requied" helyett  "A ContactName mezőt ki kell töltenie" üzenetet kapjuk az ErrorMessage beállításának köszönhetően.

image

2. RangeValidator

image

A Products osztályban a UnitsInStock property értéke csak 0 és 1000 közé eshet!

image

3. StringLenghtValidator

Jól jöhet, ha definiálhatjuk, hogy maximum hány karakter hosszú stringet rendelhetünk egy értékhez. Különösen kellemes, ha a Dynamic Data ennek megfelelően a TextBoxunk MaxLength property-jét is rögtön beállítja, azaz nem tudok X karakternél többet beírni a szövegdobozba. Ezt a StringLengthAttribute segítségével érhetjük el.

image

Jelen esetben az ErrorMessage még felesleges is hiszen, eleve nem tudunk 15 karakternél többet bírni a Country-hoz tartozó TextBox-ba! Erre a bizonyítékot a kirenderelt HTML-ben találhatjuk meg:

image

4. RegularExpressionValidator

A legrugalmasabb beépített validációs mechanizmus talán a reguláris kifejezés alapján történő validáció. Az alábbi példában a Shippers táblában található Phone mezőhöz füzök egy fix telefonszám formátumot (xxx) xxx-xxxx formában. Segítségemre a RegularExpressionAttribute siet.

image

A kimeneten pedig jól látszik az eredmény:

image

Validálás adatmodell szintjén

Időnként ennél is rugalmasabb validációra van szükség. A saját validációs logikát elhelyzetjük az adatmodellben is, akár több szinten.

1. Validálás Property szinten

Ha mindössze egyetlen property-t szeretnénk validálni megtehetjük a property-hez tartozó, helyesebben fogalmazva, a property setterében meghívásra kerülő parciális metódusokban. Vessünk egy pillantást a Customers osztály ContactTitle mezőjére:

image

Látjuk a setter-ben, hogy a _ContactTitle privát változó beállítása előtt meghívásra kerül az OnContactTitleChanging(string) metódus. Hol van ennek a metódusnak a definíciója? Néhány sorral lentebb látható: partial void OnContactTitleChanging(string value). Azaz a prototípus definiált, de implementálva nincs. Mivel partialként van megjelölve a meghívása nem okoz problémát, lehetőséget kapunk, hogy később implementáljuk ezt a metódust. Ezt tesszük meg most!

image

Ha a custom logikánk (amit egy RequiredAttribute-tal is kiválthattam volna, mindenki saját fantáziájára bízom, hogy milyen custom logikát alkalmazna itt) szerint érvénytelen az input, akkor egy ValidatonException-t eldobunk. Na jó, de ki kapja el? A válasz az adott pagetemplate-ben található!

image

Jól látható, hogy egy DynamicValidator helyezkedik el az Edit.aspx-ünkben, amely a DetailsView1-et igyekszik validálni. Na ő az, aki elkapja ezeket a ValidationException-öket és megfelelően kezeli. (Ismét valami, ami kész van, különösebb kódolás nélkül)

2. Validálás Entitás szinten (Linq To Sql)

Ha netán nem egyetlen property, hanem egy egész entitás szintjén szeretnénk validálni, erre is van lehetőség, mégpedig az
OnValidate(ChangeAction) parciáls metódus keretében (Linq To Sql adatmodellnél).

3. Validálás Contextus szinten (Entity Framework)

A contextus osztályunk (NorthwindEntities) rendelkezik egy OnContextCreated parciális metódussal, melyben feliratkozhatunk a SavingChanges eseményre, ahol az összes függőben levő változtatáson végigmazsolázhatunk, és saját validációs logika alapján akár ValidationException-t is dobhatunk. Ahogy korábban is, a kivételt a DynamicValidator kapja el és jeleníti meg.

Remélem ízelítőnek elég lesz ennyi a validáció testreszabásáról az ASP.NET Dynamic Data-ban. A következő bejegyzésben a táblák megjelenítésének egyéni testreszabásáról lesz szó.

November 27

ADO.NET Data Services Introduction

Az ADO.NET DS célja és szerepe

Fejlesztés során időnk jelentős részét az teszi ki, hogy adathozzáférési/adatszolgáltatási rétegeket gyártunk. Ha eljutottunk odáig, hogy sikerült kinyernünk az adatbázisból a szükséges adatokat, a következő feladatunk, hogy azt megfelelő formában átadjuk a kliens alkalmazásunknak, mondjuk HTTP-n keresztül. A másik irány se sokkal kellemesebb, a létrehozott entitás példányokat kell egy webszolgáltatás segítségével beszúrnunk az adatbázisunkba.

Eddig két irányban gondolkodhattunk. Mezei webszolgáltatásokban (asmx), vagy WCF-es szolgáltatásokban. Képzeljük el a következő helyzetet. Kell csinálnunk egy GetProducts metódust, ami visszaadja az összes termékünket. Aztán rájövünk, hogy többféle szűrést is alklamazunk kell, így elkészülnek a GetProductByID, a GetProductsByCategory, GetProductByName stb. metódusok. Nyilvánvalóvá vált, hogy szükség van egy olyan rugalmas adatcentrikus szolgáltatásra, amely az összes szükséges, ilyen jellegű CRUD (create / read / update / delete) műveletet automatikusan előállítja.

Ezt a mára már robot, vagy szolgamunkának nevezhető terhet, igyekszik az ADO.NET Data Services levenni a vállunkról.

 

Mit nyújt az ADO.NET DS?

Az ADO.NET Data Services az adatbázisunk fölé generál egy adatcentrikus szolgáltatás réteget, amely támogatást nyújt a leggyakoribb feladatokra, mint a CRUD műveletek, a lapozás, szűrés, rendezés, vagy az egyszerű, adatok közti navigáció. Az adatok kipublikálása ATOM és JSON segítségével( ez utóbbi különösen jó hír az AJAX fejlesztők számára), a hozzáférés pedig URL alapon történik, ahol az URL a szolgáltatás címének, illetve az entitások és a műveletek nevének összefűzéséből jön létre. Így bármilyen alkalmazás számára könnyen hozzáférhetővé válik.

A szolgáltatás az adatbázisból az adatok kiolvasására, olyan ORM (object relational mapping) eszközöket hívhat segítségül, mint az ADO.NET Entity Framework, vagy a Linq To Sql. Meg kell jegyeznünk (bár ez már sejteti), hogy bármilyen CLR objektum tekinthető adatforrásnak és kipublikálható, ha az implementálja az IQueryable<T> interface-t.

 

ADO.NET DS Szolgáltatás készítse

Az ADO.NET DS-nek szüksége van az adatmodellre, ami fölé generálhat szolgáltatás réteget. Ezért az első lépés egy adatmodell elkészítése. Itt most a Northwind adatbázishoz készítünk egy adatmodellt. (lásd: Entitás modell elkészítése)

Vegyünk fel egy új elemet a projekthez, ami egy ADO.DET Data Service legyen.

image

Megnyitva a NorthwindDataSerivce.cs-t, a következő látvány tárul elénk:

image 
DataService<T> ősosztályból származtatunk, ahol a T generikus paraméter az adatmodell típusa kell legyen. Jelen esetben NorthwindEntities. Cseréljük is ki a fenti sort, erre:

image 

Azonban még nem vagyunk kész! Ugyanis ha most elindítanánk az alkalmazásunkat egy üres service document bámulna ránk. Nem mutatna egyetlen entitást sem. Az entitásokhoz a hozzáférést egyenként engedélyezni kell. Ezt a szolgáltatás InitializeService metódusában tehetjük meg a config.SetEntityAccessRule hívással:

image
(Amennyiben a tábla név helyére *-ot írunk, az összes táblára érvényes lesz az adott EntitySetRight-s beállítása)

Itt most a két táblára teljes jogosultsági kört engedélyeztünk. Természetesen ez is testreszabható az EntitySetRights enumerációval.
Most futtatva az alkalmazásunk, máris láthatjuk a kipublikált két entitáshalmazt.

image

Az ADO.NET DS használatba vétele

Fentebb már említsére került, hogy az ADO.NET DS szolgáltatásunkhoz való hozzáférésre URL alapú megközelítést alkalmazunk. Ez egy egyszerű címzési séma. A formátum a következő:

http://host/<service>/<EntitySet>[(<Key>)[/<NavigationProperty>[(<Key>)/...]]]

Az URL-t ennek megfelelően 3 részre bonthatjuk.

1. A szolgáltatás elérési útvonala

pl. http://localhost:6627/WebSite15/NorthwindDataService.svc/

Ezen a címen, hogy XML fájlt, az ún. Service Document-et kapnánk, amely egy leírás arról, hogy az adott szolgáltatás milyen adatokat publikál ki. (lásd legutóbbi ábra)

2. Az entitás neve

pl. http://localhost:6627/WebSite15/NorthwindDataService.svc/Products

A kapott eredmény egy AtomPub formátumú dokumentum, amelyben az összes termék adatai megtalálhatók. Az entitás neve mögé szűrható zárójelben az elsődleges kulcs, ami alapján egy adott terméket kiválaszthatunk. pl. http://localhost:6627/WebSite15/NorthwindDataService.svc/Products(11)

3. Navigációs property

pl. http://localhost:6627/WebSite15/NorthwindDataService.svc/Products(11)/Categories

Ha a két entitás között van reláció, akkor azon a kapcsolaton könnyen mozoghatunk. A kapott eredmény a 11-es ProductID-val rendelkező termék kategóriájának részletei.

Megjegyzés: Egyéb kulcsszavak is használhatók például, rendezésre, szűrésre, metaadatok kiolvasásra stb... Az ilyen kulcsszavakat az URL után egy ”?”-et követően sorolhatjuk fel $kulcsszó szintaktikával. Kulcszavak egymásután füzése a ”&” karakterrel lehetséges.

Például:

http://localhost:6627/WebSite15/NorthwindDataService.svc/Products?$orderby=ProductName

Azaz rendezzük a termékeket nevük szerint ábécé sorrendben.

http://localhost:6627/WebSite15/NorthwindDataService.svc/Products?$orderby=ProductName&$filter=UnitPrice gt 100

Csak az 100-nál drágább termékeket jelenítjük meg abc sorrendben.

Az ADO.NET Data Services lényegében minden .NET-es klienssel képes együtt működni, legyen az WPF, WinForms, Silverlight, AJAX, vagy egy sima Console-os alkalmazás. Egy lépéssel ismét közelebb jutottunk a gyors alkalmazás fejlesztés világához.

Néhány példa, amit érdemes kipróbálni:

NorthwindService.svc/Customers(’ALFKI’)
NorthwindService.svc/Customers('ALFKI')/Address
NorthwindService.svc/Customers('ALFKI')/Address/$value
NorthwindService.svc/Customers?$orderby=City
NorthwindService.svc/Customers?$orderby=City desc
NorthwindService.svc/Customers?$filter=City eq ’London’
NorthwindService.svc/Customers?$filter=City eq 'London'&$orderby=ContactName
NorthwindService.svc/Customers('ALFKI')/Orders

ADO.NET Data Serivces - Saját műveletek (ServiceOperation)

Ha olyan műveletet szeretnénk végrehajtani, amit URL alapú lekérdezéssel nem tudunk, akkor készíthetünk saját műveleteket, ún. Service operation-öket. A visszatérési érték IQueryable<T> annak érdekében, hogy a lekérdezés tovább alakítható legyen.

image

Akárcsak az entitáshalmazokat, a ServiceOperation-t is engedélyezni kell:

image

Ezt követően a metódus hívható az alábbi módon:
http://localhost:6627/WebSite15/NorthwindDataService.svc/GetProductsByCategory?categoryName='Beverages'
Több paramétert "&"-el elválasztva lehet felsorolni.

ADO.NET Data Services - Lekérdezések felügyelete(QueryInterceptor)

Előfordulhat, hogy szeretnénk kontrollálni az entitásokhoz a hozzáférést, szűrni a visszaadott eredményhalmazt stb. Ezt QueryInterceptor-okkal tehetjük meg.

image 

A QueryInterceptor attribútumban jeleztük, hogy a Products entitáshalmazhoz tartozik az interceptor. Ez a metódus egy lambdakifejezést ad vissza, ami részt vesz a végső Query felépítésében. Azaz, ha egy feltételt ide (szűrést) ide elhelyezünk, az a végső eredményhalmazt befolyásolja, ezért ez a bonyolult visszatérési érték. (Productokon értelmezünk egy logikai (bool) kifejezést, amiből kifejezés fát építünk)

Ha futtatjuk a szolgáltatás és a Products entitáshalmazt vizsgáljuk, láthatjuk, hogy csak az italok jelennek meg.

ADO.NET Data Services - Módosítások felügyelete(ChangeInterceptor)

Nem csak a legkérdezés, de az adatmódosítás is vezérelhető interceptorok segítségével.

image

A ChangeInterceptor attribútum paramétereként megadjuk, hogy melyik entitáshalmaz módosítását szeretnék figyelemmel követni. A metódus első paramétere referencia az entitásra(új elem, módosított elem, törölt elem), a második a művelet jellege. (add, delete, change)

A folytatásban átmegyünk a kliensoldalra, és megnézzük, hogy Silverlight 2.0-ból, hogyan lehet egy ADO.NET DS szolgáltatást meghívni.

ASP.NET Dynamic Data Intro (1.)

Rohant már oda hozzád rendszergazda azzal, hogy extra gyorsan kéne egy webes felület az adatbázisához, ahol a tábláinak az adatait tudja felügyelt módon szerkesztgetni, feltölteni? Vagy netán neked fejlesztési időben jól jött volna egy ilyen felület, ahelyett, hogy a management studio-t használtad volna ilyen célra? Esetleg jól jött volna intranetes alkalmazásodhoz egy olyan out-of-the box site, ahol a tábláid adatai automatikusan vizualizálásra kerülnek, rögtön szerkeszthető formában? Ha igen, akkor a dynamic data a neked való technológia!

Az ASP.NET Dynamic Data a .NET 3.5 SP1-ben került bemutatásra, és elsődleges célja, hogy egy adatmodell fölé épülve az entitásokat rugalmasan, testreszabható formában megjelenítse, és egyfajta CRUD-ot támogató felületet építsen fel dinamikusan. Ahelyett, hogy tovább elmélkednék a technológiáról, egy apró tutorial formájában inkább bemutatnám!

Visual Studio 2008-ban, mikor egy új Dynamic Data Page-et szeretnénk készíteni az első döntés, amivel szemben találjuk magunkat, hogy Linq To Sql által készített adatréteget, vagy inkább az Entity Framework által generált adatréteget kívánjuk használni!

image

A Dynamic Data Entities Web Application mögött ADO.NET Entity Framework dolgozik, míg a sima Dynamic Data Web Application mögött Linq To Sql. (Itt most az előbbit választom)

A következő lépés az adat modell elkészítése, ami alapján a Dynamic Data felépítheti dinamikusan az oldalakat. A projekthez egy új elemet kell felvennünk, még pedig egy ADO.NET entity data model-t!

1. Az entitás modell elkészítése

image

A wizard-on kiválasztjuk, hogy adatbázisból generáljuk az entitás modellt, beállítjuk, hogy a Northwind adatbázishoz szeretnénk csatlakozni. A web.config-ba pedig elmentjük a hozzá tartozó connection stringet!

image

A következő lépésben kiválasztjuk az összes táblát, így az Entity Framework az összes táblázhoz generál entitás osztályokat. A modell névtere a NorthwindEntities lesz.

image

A studio legenerálja az entitás modelt, mentsük el, majd be is zárhatjuk!

2. A Dynamic Data Site életrekeltése

Miután a modell kész, valahogy el kell érnünk, hogy a Dynamic Data ezt a modellt használja fel adatforrásként. Ezt a Global.asax fájlban tehetjük meg. A fájlt megnyitva elénk tárol a statikus RegisterRoutes függvény. Ahogy az igen bő komment is mondja, szűntessük meg a kikommentezést az alábbi soron, adjuk meg az adatkontextus típusát, illetve a ScaffoldAllTables tulajdonságokat false-ről állítsuk true-ra. Ezzel két dolgot értünk el. Az egyik, hogy a dynamic data most már tudja, honnan gyűjtse be az adatokat, illetve, hogy default-ból, minden táblát vizualizálnia kell. (ScaffoldAllTables)

image

Ezen a ponton futtathatjuk is az alkalmazásunkat! A szemünk elé tárul egy default témával ellátott oldal, ahol láthatjuk a tábláink listáját.

image

Bármelyik tábla nevére klikkelve a hozzá tartozó adatok megjelennek. Íme a Products tábla:

image

Kicsit nyaggatva, a következő dolgokat vesszük rajta észre...

  1. A Lista szűrhető a fenti dropdownlist-ek alapján
  2. Az oszlop fejlécére klikkelve rendezésre kerül a lista
  3. Van edit, delete és details funkcionalitás
  4. Új elem beszúrására találunk link-et
  5. Szabályozható futásidőben, hogy hány elemet jelenítsünk meg egy oldalon
  6. A Categories szekcióban CategoryID helyett, a kategória neve jelenik meg!!!
  7. Minden postback aszinkron, azaz az oldalunk AJAX-et használ.
  8. A Products táblából az asszociációkon keresztül könnyedén átnavigálhatunk egy másik táblára, pontosabban a másik táblában található, az adott sorhoz kapcsolódó adatokhoz.

Máris kaptunk egy csomó out-of-the-box funkcionalitást, pedig kódot még gyakorlatilag nem is írtunk.

Az edit, illeve az insert linkre kattintva sem kell csalatkozunk. A Editnél a barátságtalan SupplierID helyett, egy dropdownlistből választhatjuk ki a Supplier nevét. Továbbá, mind update és mind insert esetén kapunk validátor vezérlőket, amik ellenőrzik az adatok helyességét. Például ha valami az adatbázis szinten "not null", nem maradhat kitöltetlenül, ahhoz kapunk RequiredFieldValidator-t!

image

4. Mi történik?

Nem egyszerű kódgenerálásról van szó. Nagyon nem. A Solution Explorerben dalálható Dynamic Data mappára vessünk egy pillantást.

image

Nyoma sincs Products, vagy bármilyen más adattábla specifikus oldalnak. Valójában PageTemplate-ek vannak.

  1. List.aspx - megjelenítés
  2. Edit.aspx - szerkesztés
  3. Insert.aspx - beszúrás
  4. Details.aspx - adott sor részleteinek megjelenítése
  5. ListDetails.aspx - Inline szerkesztés

Ha megnyitjuk az egyik ilyen aspx-et látjuk, hogy semmilyen tábla specifikus adat nincs benne, teljesen általános sablon dokumentumok. Sőt arra sem nagyon találunk semmi vonatkozást, hogy az egyes oszlopelemek hogyan jelennek meg.
Erre szolgálnak segítségül a FieldTemplate-ek. Itt az egyes típusokhoz tartozik egy-egy UserControl. Mind a megjelenítéséhez, mind az edit állapotához. Például a Boolean.ascx-ben egy egyszerű checkbox van. Azaz az egyes típusoknak egy UserControl felel meg, amit mi testreszabhatunk itt, vagy kicserélhetünk teljesen, netán új típusokat vezethetünk be.

Ha futtatjuk az alkalmazást és egy pillantást vetünk az URL-re, igazán érdekes dolgot tapasztalhatunk. A Products táblára klikkelve az alábbi címet láthatjuk:

image

Garantáltan nincs Products mappám, és a List.aspx sem tartalmaz semmi product specifikusat, az adat mégis helyesen jelenik meg.
Az egészért az ASP.NET Routing felelős. A Global.asax-be visszavándorolva a következő kódrészleteket találhatjuk még:

image

A fenti kódrészlet egy DynamicDataRoute-ot definiál, {table}/{action}.aspx formában, ahol az action lehet list, details, edit, és insert. Ez a kódrészlet határozza meg, hogy a Products/List.aspx értelmes URL legyen, és a products táblát tekintse aktuális entitásnak, amin a List.aspx sablon kerül alkalmazásra. Az engine elemzi a tábla adatait és a List.aspx-ben található sablon alapján megjeleníti az egyes adatokat, a típusuknak megfelelő usercontrolok alapján.

Láthatjuk, hogy nem mezei kódgenerálás történik, hanem egy jóval dinamikusabb oldalösszeállítás.

3. Testreszabás, avagy mit lássunk és hogyan?

Szép, szép, de hogyan lehet testre szabni? Hogyan zárhatok ki táblákat, oszlopokat a Scaffolding alól, ha nincs egy string, amit felül tudok definiálni, akkor hogy tudom megváltoztatni a nevét egy adott oszlopnak, vagy akár az egész táblának? Az entitás modellt kell módosítanom?

A modell kiegészíthető metadatokkal, amelyek segítségével a dynamic data a megjelenítést módosíthatja. Az entitás osztályaink partial-ként vannak megjelölve, így egy külső class fájlban nyugodtan írhatok hozzá ezt-azt. A metadatok attribútumok formájában kapcsolódhatnak az entitásokhoz és a tulajdonságokhoz. Ezek az attribútumok a System.ComponentModel.DataAnnotations névtérben találhatók meg. (külön dll-ben szerepel, más technológiák is adaptálhatják)

Nézzünk néhány egyszerű példát:

  1. A Territories tábla kizárása a megjelenítésből. (Add new class: Territories.cs)
    Az entitás osztály fölé helyezve a ScaffoldTableAttribute-ot, false értéket átadva neki, kizárhatjuk a táblát a vizualizációból.

    image 
  2. Oszlop kizárása - Products táblából a ProductID kizárása
    Ha tagokra kívánunk hivatkozni akkor szükségünk lesz egy osztályra, ami az entitások tulajdonságaival kapcsolatos metaadatokat írja le. Ezt követően az entitás osztályon jelezni kell, hogy melyik osztály tárolja a metaadatokat. Ezért definiálunk egy belső metadataosztályt, ahol az egyes property-kre hivatkozhatunk. A property típusa lehet object, ez a dynamic data-t nem érdekli. Mivel a ProductID-t zárnánk ki, ezért a ScaffoldColumn attribútumot állítjuk false-ra a ProductID property-n.

    image
  3. Oszlop átnevezése - UnitPrice oszlop átnevezése Price mezőre
    A metadata osztályban a UnitPrice mező elé a DisplayName attribútumot vesszük fel, ahol paraméterként megadjuk, hogy mostantól az mező neve mindenhol Price legyen.

    image
  4. Tábla átnevezése - Products tábla átnevezése Termékek táblára.
    A változás entitás színtű, így a Products Entitás osztályunkat értinti a DisplayName attribútum.

    image
  5. Értékek formázása - UnitPrice oszlopban található értékek megjelölése pénznemként
    A ProductMetadat osztályban a UnitPrice property fölé elhelyezzük a DisplayFormat attribútumot, a DataFormatString paramétere pedig legyen a {0:C} formázó string.

    image
  6. Dátum formázása
    A dátumok még az óra, másodperc információt is tárolják. Az Orders táblára klikkelve látjuk, hogy több oszlopban is szerepel ez a probléma. A megoldás nem az, hogy egyenként változatjuk meg a propertyk DisplayFormat-ját, hanem a típushoz (DateTime) tartozó usercontrol-on változtatunk. Ha megnyitjuk a DateTime.ascx-et a következőt látjuk. A FieldValueString tárolja a dátumot string formátumban.
    image 
    Ezt kell lecserélnünk az alábbira.

    image

    Így az alkalmazásunkban az összes dátum formázásra került, hiszen mind ezt a usercontrolt fogja használni.

Na mára ennyi elég... :) Folyt. köv.
A következő cikkben validáció testreszabásáról, illetve Custom Page-ekről (oldalak egyéni testreszabásáról) lesz szó.

 

Árvai Zoltán

Occupation
Location
Interests